Mi a rómaiak titka?

Még mindig csak kerülgetem az URBÉT, mint macska a forró kását!

Hogy is fogjak hozzá? 
Egyszer már el kell kezdenem feldolgozni, mit is jelent Róma? 
Nekem mit jelent? Kezdjük pár benyomással!

Itt frenetikus az élet ... ezért a tapasztalás és a tapasztalat gyűjtés már-már kényszere elviszi az ember minden idejét - már, ami még megmarad a munkád végeztével.

A gyakorlati példák sora hosszú lenne, azt sem tudom hol kezdjem, ezért most bele sem fogok ... egyelőre. Meg van még másik két ok is, amiért halogatom a beynomások leírását: itt Rómában sajnálom rá az időt, meg persze valóban kevés is rá az idő. Ezzel kicsit úgy van vele az ember: átélni izgalmasabb, mint beszélni róla.
És Rómáról sokat szoktak beszélni és írni is, de vajon mennyit megélés, élettapasztalat van mindazok az írások mögött? És mennyire kommersz a megközelítésük? Mennyire érzékeny az a ember a dolgok iránt, mit érez meg,
mi mellett megy el - minden ezen múlik!

Tulajdonképpen tehetség is kell hozzá, mármint a leíráshoz, képesség arra, hogy úgy tudjam érzékeltetni az itteni életet, hogy pont úgy értsd, ahogy mondom. Mert nagyon félremehetnek az értelmezések. Ez állandó dilemmám.
Meg persze nem vagyok Sándor - se Lénárd, se Márai - ezzel is tisztában vagyok. Ők képesek voltak azt a sok végletet jól érzékeltetni, ami Rómát annyira jellemzi.
Mert, ami itt ÚGY van, otthoni szemszögből már máshogy lenne az ÚGY. De nem csűröm-csavarom tovább, hiszen ezek mentségeknek tűnnek!

Észrevettem, hogy valamiféle belső, sajátos nyelvet beszélünk mi, akik megtapasztaljuk (és megtapasztaltuk) Rómát - magyarként.
Ezt a kérdést kell legelőször is megvizsgálnunk.
Milliónyi válasz képzelhető el, annyi bizonyos!
Vajon miért létezik ez a "belső nyelv", mely összeköt olyan embereket, akik azelőtt azt sem tudták egymásról, hogy léteznek?
És igazán mit is jelent ma, a huszonegyedik század magyarjainak Róma?


Te vajon mit válaszolnál?

Nekem most egyetlen válasz jut most eszembe. (Nyilván azért ez, mert most épp itt vagyok Rómában.) Talán azért, mert olyan Róma, amilyen. Tudom, hogy banális válasz, de most erre futja. Még nem fejtettem meg, milyen is valójában Róma. Az viszon látom, hogy itt felejthetetlen barátságok (azt nem mondom, hogy mély barátságok! ezt az idő dönti el) szövődnek. És ha ez így van, ennek mi lehet az oka, vajon?
Mindegy, van bőven időm, hogy tényleg megemésszem, hogy is kell hozzáfognom Róma értelmezéséhez. Még talán nincs itt az ideje, hogy kerek válaszokat adjak. Vagy talán nincsenek is kerek válaszok?
Köszönöm, hogy számítasz "papírra vetett" gondolataimra, ez a tudat segít, hogy írásban is feldolgozzam az átélt eseménydús napokat, heteket, hónapokat és a következő, tán fél év múlva esedékes, többéves római utamat jól megalapozzam, gondolatilag!