2008. július 4., péntek

A DONNA REGINA templom Nápolyban






Egy (magyar szemmel) nagyon különleges látogatás Nápolyban ...








Donna Regina Maria templom, Szent Erzsébet életének történetével
2007 áprilisi kirándulás.

2007. október 22., hétfő

Beszámoló egy könyvbemutatóról ...


Képek: Antonello Ricci egy könyvének bemutatóján, 2007 május

Az emlékek az idő múlásával lassan halványulnak. A fordításom, aminek oly sok időt szántam az elmúlt hónapokban, nem tette lehetővé, hogy a majd féléves római tartózkodásomat „kiírjam” magamból. Pedig mennyire szerettem volna már hozzáfogni!
Még nem fejeztem be a fordítást, de azért már kilátok az alagútból és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy hozzáfogjak a naplóíráshoz. Annál is inkább, mert sem emlékeimet, sem tapasztalataimat (legyenek bár jók, vagy kellemetlenek) és legfőképpen benyomásaimat nem szeretném elfelejteni!


A könyvbemutatók itt Rómában kicsit másképp zajlanak, mint nálunk. Itt a tudományos könyvek kiadói és szerzői is a szakmainál bővebb közönséghez szólnak a könyvbemutatók (még akkor is, ha maguk a könyvek csak a szűkebb szakmai olvasói táborhoz) .
Következésképpen tudnak olyan könyvbemutatókat rendezni, ahová nem csak a szakma, hanem annál sokkal több érdeklődő is eljön! Miről is van itt szó? 

Egy néprajzi/antropológiai könyvek kiadásában elkötelezett kiadó, a Squilibri (Róma)  által megrendezett könyvbemutatóról egy kis ízelítő:

A könyvbemutató társadalmi esemény és nem száraz kiskonferencia az adott témakörben.
Pontosabban, van egy könyvet és témát, szerzőt boncoló (és nem is rövid!) konferencia-féleség is, de nem csak ez! A jelen esetben egy 4-5 órás rendezvényre kell gondolnunk. Igen, rendezvény. Ez a jobb kifejezés, ugyanis nem csak a könyv apropóján szólnak 3-4-en, a szakma jeles képviselői (Cirese, Faeta és egy etnomuzikológus) és nem csak vita van ezt követően, felszólalásokkal, hanem van valami más is, valami, amit leginkább „közönségcsalogatónak” neveznék. De a szó nemesebbik értelmében.
A méltató és magyarázó, kiegészítő beszédek és hozzászólások után pedig kezdődik az előadás! A könyv megelevenedésének lehetünk tanúi, az előadásokon említett kutatási eredmények élő szemelvényekké válnak. Láthatók és hallhatók lesznek azok a dalok, melyekre addig már ráhangolódtunk és egyszeriben megelvenedik a könyv! Egy arbresh származású előadónő énekel és táncol, harmónikával kíséri magát. Nem lennénk Rómában, ha a közönség ezt sokáig nézné szótlanul és mozdulatlanul!
Nem hazudtolják meg magukat a római-calabriaiak és arbreshek! A jelenlévők – korra és nemre való tekintet nélkül - nem bírnak sokáig magukkal és egyszercsak, kezdődik a spontán performansz. Félretolják a székeket és sebtében táncparketté alakítják az előadótermet, táncra perdülnek és énekelnek. Ők is! Mint a fotón láthatjuk - együtt a rendkívül ügyes és rutinos közönség-inspiráló előadónővel.
(Talán majd recenziót is írok a könyvről, mert természetesen megvettem én is!)

Ugyanez ismétlődött meg Mauro Geraci könyvének bemutatóján, de erről majd később írok. Mert ott ráadásul a könyv szerzője tartott előadást: ő maga énekelt és zenélt!!!

2007. március 6., kedd

Róma ?




Ponte Fabricio, Róma

Szerencsésnek érzem magam, hogy nem egy el-anyagiasodott szemléletű, bár jól szervezett világba sodort sorsom (lásd mondjuk Németország), hanem itt élhetek fél évig (a szervezetlen) Rómában. Itt minden ellenkező híresztelés és látszat ellenére sem a boltok, sem a pénz, sem a rongyrázás nem kap különösebb és komolyabb hangsúlyt. Egészen különös és nehezen megfogható város Róma.


Róma erős, pedig csak van.
Róma nem változik, és tán éppen ebben rejlik ereje is, hogy csak létezik, mint már annyi évszázada.
Rómában nem futunk versenyt az idővel: a szellem és a képzelet időtlen.
Rómába minden európainak el kell egyszer jönnie tapasztalatszerzésre és túlélő túrára! Európa túlélésének kulcsa múltja és jelene.

Róma késztet, ösztönöz, foglalkoztat. Ahhoz, hogy a legapróbb és leghétköznapibb feladataidat elvégezd, össze kell szedned magad, "római módra" kell gondolkodnod, és olykor leleményességedre nagy szükség. Róma látványosan a maga arcára formálja az ideérkezőt. Ebben profi igazán!

De Róma önzetlen is, ha jól közelítesz hozzá, megnyílnak kapui. A hazai siránkozásos modor viszont itt nem használ. Akarjuk megérteni!